Kedves Nemesítő kollégák!

Mint üzeneteinkben hírül adtuk, ez év június 21.-én délelőtt szépszámú résztvevő jelenlétében lepleztük le Simonné Dr. Kiss Ibolya bronz szobrát Szarvason, a Holt-Körös parton. Az alkotás Lestyán-Goda János szobrászművész munkája. Számunkra, nemesítőknek hihetetlen, hogy most már bronzban látjuk Ibolyát. Alig volt olyan MNE rendezvény, amin nem találkoztunk vele. Nem is olyan régen adta át Bóna Lajos elnökünk az MNE kerámia plakettjét Ibolyának. Mert mindenki így hívta Őt. Felírtuk ugyan a szobor talapzatára, a jövő számára, hogy a magyar rizskutatás nagyasszonya látható itt e bronz alkotásban, de mi, akik évtizedeken át ismertük, Ibolyaként szeretjük és tiszteljük Őt.

Szeretném megköszönni a Rizsszövetség tagjainak és akkori elnökének, hogy Ibolya halála után, komoly összeggel elindították a szobor létrehozásának anyagi hátterét. Ezt követően több – főleg magánnemesítő cég – vállalkozás és magánszemély csatlakozott a szobor létrehozásához. Miután az összeg nagy része rendelkezésre állt, felkértük a szarvasi születésű szobrászművészt a szobor megalkotására. Kb. egy évig láttuk a műteremben, agyagban a szobor tervet, minden találkozáskor egy kicsit módosítva született meg a szobor, amit Gyuricza Csaba rektor úr és Heszky László akadémikus úr Felesége leplezett le, ott ahol Ibolya szarvasi élete során szinte mindennap megfordult.

Az emlékbeszédek felemlítették tudósi, nemesítői kvalitásait. Ezekből fény derült arra a különleges személyiségre, aki elválaszthatatlanul kötődött szeretett növényéhez, a rizshez. Ő volt, aki a rizs keresztezéses nemesítést meghonosította idehaza, a mutációs nemesítést is elsőként alkalmazta rizsben, ezzel a módszerrel fajtát és kiváló alapanyagokat hozott létre. Amikor a biotechnológia sokak számára csak a modern tudomány kezdete volt, Heszky professzorral előállították az első haploid szomaklón eredetű rizsfajtát (Dáma).  Tucatnyi rizsfajtát, sok termesztési javaslatot hozott létre. Miközben minden változott, szeretett intézete is „elfogyott”, de Ő nem változott a szakma szeretetében. Szinte Ő maga vált intézménnyé, kocsija hátsó ülésén hordta a mintákat, megfigyeléseket. Generációkat nevelt fel a nemesítés és a rizstermesztés tudományának. Számára nem volt probléma a kapcsolatteremtés. Trabantjával mindenhol megjelent, szólt, tanácsot adott, oktatott. Külföldön, Európa mediterrán országaiban talán még jobban ismerték, mint idehaza. Már messziről kitárt karral üdvözölték. Hiányzik közülünk, és nagyon fontos tudnunk, hogy a növénynemesítést csak így, vagy még jobban, az Ő hozzáállásával lehet igazán és eredményesen művelni. Köszönjük, Isten veled Ibolya!

Szeged, 2022 július             
                                                                

                                                                                    Pauk János
                                                                                    tanítványa